Az édes lépes méz a legtöbb ember számára ínyenc finomság, folyékony arany, azonban ezért a finomságért a méhek fizetik meg a valódi árat, hiszen munkájuk gyümölcsét elveszik tőlük.
Valahogy természetesnek vesszük, hogy a méz ott van a polcokon és bármikor elérhető finomság. Úgy gondoljuk, hogy az a mienk, embereké, hiszen a méheknek nem kell. Azonban a mézet a méhek maguknak gyűjtik, nem az embereknek. A saját túlélésük érdekében raktározzák el, nem azért, hogy Julcsi néni a szomszédból mézes puszedlit süssön belőle.
A méheket is beletuszkolták az emberek a haszonállat kategóriába, mint a disznókat vagy tyúkokat. Ebben az esetben is a nőivarú méheket használják, ki ők a dolgozók. A méhészek előszeretettel használják a füstölést, aminél jó pár dolgozó is áldozatul eshet, illetve a méhpempő begyűjtésénél az éppen fejlődő lárvákat is meggyilkolják. A királynőket szelektálják, mesterségesen megtermékenyítik, a beteg családokat likvidálják, vagy különböző módszerekkel megakadályozzák (anyaméh szárnyának csonkítása, kaptárhűtés, mézelvétel), hogy a méhcsalád együtt elrepüljön kihasználójától.
Amúgy pedig a kutyánk hányását sem esszük meg, akkor miért ne hanyagolhatnánk a méhek hányadékát is, ami a méz?
A méznek szuper alternatíváját jelentik a különböző növényi szirupok (agave, tápióka, rizs), amelyek bio boltban, drogériákban könnyen elérhetők.
Bővebben itt olvashatsz a mézről.
Ha tetszett a poszt, akkor oszd meg ismerőseiddel és kövess Facebook-on is!
